(RGV 10.129)
Nemlétező és Létező se volt még,
Nem volt Ég, és az Égen túl a Menny sem.
Mi mozdult, és hol, kinek oltalmában?
Víz volt talán, és feneketlen mélység?
2. Nem volt még Élet és nem volt Halál sem,
Éj s nap közt nem volt különbségtevő-jel.
Csak az Egy lélegzett, lehelet nélkül,
Önerejéből. Nem volt semmi más ott.
3. Sötétet akkor sötétség borított,
Mindenütt jel-nélküli óceán honolt.
Üresség burkolta a létbe lépőt,
Amint az Egy felkélt izzó erővel.
4. A Vágy volt, ami feltámadt először,
S első csírája lett az értelemnek.
A látók szívükben bölcsen kutatva
Nem-létben lelték meg a lét bilincsét.
5. Mérőzsinórjuk kifeszült erősen,
De hol volt a lenn, s merre volt a fenn ott?
Termékenyítő s termékeny hatalmak:
Energia mélyen, felül lökések.
6. Ki az, ki tudja, s itt ki mondja majd el,
Honnét keletkezett, honnan e Teremtés?
Az istenek? Hisz később jöttek ők is!
Hogy honnan ered, ki tudhatja akkor?
7. Ó hogyan létesült ez a Teremtés ?
Talán magát formálta meg, talán nem?
Legfőbb mennyből ki letekint reája,
Talán az tudja, vagy nem tudja Ő sem?